"Keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát."Mt.6:33
Lelkipásztor:
+36-22-223-172 E-mail
Gondnok: Bódi Sándorné +36-70- 278-3126.;

Bővebb információk a községünkről
Etyekwood
Bankszámla szám: K&H Bank: 10403208-50526772-55721000 Adószám: 19822138-1-07

A melléklet megtekintéshez szükséges Adebe Reader ingyenesen letölthető
az alábbi helyen.

Köszöntjük Önt mint az oldalunk -dik látogatóját!



Új számlaszám


KÉRJÜK, HOGY AZ ETYEKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG SZÁMÁRA TÖRTÉNŐ BEFIZETÉSEIKET EZENTÚL AZ EGYHÁZKÖZSÉG ÚJ A

K&H BANK 10403208-50526772-55721000

SZÁMÚ SZÁMLÁJÁRA SZÍVESKEDJENEK MEGTENNI!





Boldog Újesztendőt Kívánunk!










Pünkösdi istentisztelet




Az istentisztelet után a gyülekezet ünnepélyesen elbúcsúztatta Dr. Révész Jánosné leköszönő etyeki református lelkipásztort.




Eljött a búcsú ideje






Egy emberöltő Etyeken – 783 búcsúszó


Dr. Révész JánosnéMég ma is jól emlékszem arra a – több mint 18 évvel ezelőtti őszre – lázas készülődésre, munkára, amikor az Etyeki Református Egyházközség meghívására lelkipásztorként Etyekre kerültem. Nem volt híján a segítség, szorgos emberi kezek lepték el akkori egyházközség volt Magyar utcai parókiáját.

Etyekről akkor még szinte semmit sem tudtam, ismereteim csak a lexikonokban megtalálható földrajzi, népességbeli, infrastrukturális tudnivalókra korlátozódtak. Ma már szinte a fél falut ismerem személyesen. Az utcán az emberek köszönnek, megállítanak és igyekszem mindenkivel – felekezettől függetlenül - baráti szavakat váltani. A parókia, mintegy „üvegpalota” mindenki előtt nyitva állt a nap 24 órájában. A hittanoktatás keretében egy nemzedék nőtt fel a kezem alatt. A valamikor oktatott gyerekek, ma már szülők lettek és sokuk gyereke is nálam konfirmált, akár esküdött, sőt a gyerekeiket is én kereszteltem. Mindig is gyümölcsöző kapcsolatot ápoltam a polgármesteri hivatallal és a helyi civil szervezetekkel is.

A gyülekezet, amikor ide kerültem sem volt maradéktalanul önfenntartó, azaz a hívek havi adományai nem fedezték a minden havi kiadásokat. A presbitériummal mindig együtt sáfárkodtunk a ránk bízott javakkal, tartottuk fent a gyülekezet működőképességét évről-évre.

Az itt töltött évek alatt, több külföldi támogatást szereztem a gyülekezet számára, a németországi teológiai tanulmányaim során szerzett személyes kapcsolataim révén is. Rendszeres működési és beruházási támogatásokat kaptunk az egyházunk központi forrásaiból, valamint kisebb részben a helyi önkormányzattól, és a remshaldeni testvérvárostól is. Ennek segítségével valamint a híveink áldozatos támogatásával meg tudtuk teremteni a gyülekezetünk évenkénti költségvetési egyensúlyát.

Elsősorban pályázati forrásokból, valamint a híveink és a presbitérium munkájával teljesen megújítottuk a szinte statikai alapok nélkül épült, erősen vizesedő már-már életveszélyes templomunkat. A felújítás szinte tetőtől talpig megtörtént. Elkészült a templombelső teljes felújítása (új lélegző belső vakolat, elektromos felújítása, padok felújítása, freskók, belső díszítő elemek teljes restaurálása – Windeisen Bredák Ilona önzetlen felajánlása révén, szószék és egyéb díszítő elemek felhelyezése, közadományból új orgona beszerzése, hangosítás megoldása, új szőnyegek felhelyezése, a lugosi testvérgyülekezetünk adománya által ma már új, eredeti székely világítórendszerünk van stb.).

Szintén elsősorban pályázati források, valamint a gyülekezeti tagjaink személyes áldozatos munkái lehetővé tették a templomunk külsejének a megújítását is (a repedezett főfalak külső vaspánttal történő teljes stabilizálása, új légáteresztő, vizesedést gátló háromrétegű külső vakolat, új csapadékelvezető rendszer, födém, díszítő csillag kiépítése, az udvar bejárati részének burkolása, és részbeni parkosítása, vadonatúj székely kapu felhelyezése, külső világítás megoldása stb.) Többszöri telekcsere eredményeképpen tulajdonunkba került egy a községünk centrumában lévő többcélúan felhasználható értékes ingatlan. Átfogó, tripartid rendszerű, hosszú távú együttműködésben biztosítottuk a tulajdonunkban lévő temető működését.

Sokszor részt vettünk és helyet adtunk az egyházmegyénk és az egyházkerületünk alkalmain. A rendszeres ifjúsági összejöveteleteken hosszú évek óta megrendezzük a lugosi testvérgyülekezetünkkel közösen a nyári hittantáborunkat, évenként váltakozva, hol Erdélyben, hol a Balatonnál. Kisebb fiataljaink számára nyaranta helyi, napközi otthonos jellegű bibliatábort szervezünk.

Férjem, aki a gyülekezet „mindenese” és segítőtársam, már a kezdetőktől fogva kialakította segítségemre a gyülekezet komplex, naprakész nyilvántartási adatbázisrendszerét. Ez által minden kimutatást, lekérdezést azonnal az egyház tagok rendelkezésére tudja/tudtam bocsátani. 18 éve rendszeresen megjelenik az általa alapított Gyülekezeti Híradó. 1988 óta működteti a gyülekezet honlapját: http://www.etyek.refegyhaz.hu, ahol az aktuális híreken túl, rendszeres (saját készítésű és utó munkálatú) videó felvételek találhatók egyházunk életének főbb eseményeiből.
Pénzügyi gazdálkodásunk konszolidálására – jóval a központi elvárások előtt -bevezettük a szoros elszámolású kettős könyvvitelt.

18 év ittlétem alatt, az egyházmegyénk főhatósága, vizitációs biztosa, egyházközségünk működését mindig rendben találta, ellene soha semmilyen kifogást nem emelt. Zárószószámadását, költségvetési tervét évről-évre érdemi észrevétel nélkül elfogadta. Az éves könyvvizsgálatok a főkönyvekben soha semmi érdemi hibát nem találtak, az esetleges észrevételeteket mindig szem előtt tartva, és azt elfogadva, rendre orvosoltuk.



Átadási jegyzőkönyv, részlet


Ez ma már a múlté. A 2008. évi világgazdasági válság után egyházközségünk gazdasági helyzete folyamatosan romlott, és kénytelenek voltunk a folyó kiadásainkat egyre növekvőbb mértékben a tartalékaink felhasználásából pótolni. Ennek az lett az eredménye, hogy egyházközségünknek akut likviditási gondjai alakultak ki, amelyet külső segítség nélkül nem tud megoldani. 18 éve szinte a semmiből jöttünk, de jól gazdálkodtunk javainkkal és ma rendelkezünk 50 millió forint névértékű, jelenleg 27 millió forint forgalmi értékű ingatlan vagyonnal is. Gyülekezetünknek, egyetlen kifizetetlen számlája van, ami csőtörés következtében keletkezett vízszámla, és amit hat havi részletben fizetendő majd ki, de elvileg erre is meg van már a fedezet, mert mintegy 400 ezer forint készpénzállománnyal rendelkezik az egyházmegye jóvoltából. Ennek ellenére mégis drasztikusan lépnünk kellett a likvid tőkehiány megoldása érdekében. Egyházmegyénk megoldásképpen az egyházközség újbóli megerősödés ideéig, átmenetileg helyettes lelkészi státusz ellátását javasolta. Azaz egyházközségünknek átmenetileg nem lesz helyi parokiális lelkésze, és a szolgálatokat, hitoktatást körzetesítés keretében fogják ellátni.

Hogy milyen volt Etyeken az elmúlt 18 év? Nehéz, és munkával teli, de telis-tele szép élményekkel, rengeteg emberi kapcsolattal, megismert sorsokkal gazdagodtunk. Bár nehéz a búcsú, de hálás szívvel gondolok az itt eltöltött évekre. Kérem az Úristen segítségét az egyházközség megerősödésére, hitbeli épülésére, és a községünk szebb jövőjére. Pál apostol szavaival búcsúzom: „Azért szeretett atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”

Etyek, 2015. április 30.


dr. Révész Jánosné
református lelkipásztor








Sillye Jenő: Pünkösd






Az Anyaszentegyház születésnapja


Az Egyház élete az első pünkösd napján kezdődött, amikor az apostolokra kiáradt a Szentlélek és ők elkezdték a tanúságtételt Jézus mellett. Első istentiszteleti helyük a hagyomány szerint az a terem volt, amelyben Jézus az utolsó vacsorát tartotta, és amelyben a Szentlelket várták. Később, amikor már többen lettek, különböző házaknál jöttek össze. Ilyenkor felidézték Jézus életét, tanításait, prédikáltak és zsoltárokat énekeltek. Ezután, ahogyan Jézus meghagyta nekik, együtt vacsoráztak és elvégezték a kenyértörést.

PüngösdKésőbb nemcsak házakban, hanem templomokban is tanítottak. Sokan csatlakoztak hozzájuk. Diakónusokat szenteltek föl maguk közül, akiknek a feladata a szegénygondozás és az igehirdetés lett. Közülük István ügyesen vitatkozott az Ószövetség híveivel. Amikor megvádolta őket, hogy megölték őseik a prófétákat, most pedig a Megváltót, fogukat vicsorgatták, majd halálra kövezték.

Egyházunk születésnapja: mindannyiunk születésnapja. Újjászületésünk napja a Szentlélekben, az Egyházban. Hisz? minden egyes megkeresztelt ember együttesen élő tagja az Egyháznak, Krisztus Titokzatos Testének.

Nagypénteken bekövetkezett, amit Zakariás már előre megjövendölt: "Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok" (Zak 13,7; Mt 26,31). Valóban, Jézus keresztre feszítésekor a tanítványok elfutottak a szélrózsa minden irányába. Feltámadása után azonban Jézus, a Jó Pásztor összegyűjtötte szétszórt nyáját. Hiszen meg van írva az is, hogy azért halt meg és támadt fel, hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse.

"Amikor pedig elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak" (ApCsel 2,1). De hol jöttek össze? Az eredeti szöveg szerint "ugyanazon a helyen, az emeleti teremben" (vö. ApCsel 1,13). Vagyis nem más ez a terem, mint az utolsó vacsora helye. Itt hangzottak el Jézus szavai szenvedésének és megváltó halálának értelméről, és itt ígérte meg, hogy elküldi az Igazság Lelkét, aki minden igazságra elvezeti őket. Itt hallották és látták először az apostolok a feltámadt Krisztust, aki így köszöntötte őket: "Békesség nektek! Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20,21-22). Igen, a Szentlélek, mint első, egyetlen és igazi "ajándék" szoros kapcsolatban van a húsvéti misztériummal és az utolsó vacsora termével.

Húsvét titkának csúcspontja ezért nemcsak a Feltámadás és a Mennybemenetel, hanem a mindeneket megújító záróünnep, a Pünkösd is. Most kapcsolódik be az egész Egyház a Szentháromság egy Isten belső életének, a végtelen isteni szeretetnek a vérkeringésébe. A Pünkösdkor megtapasztalható ajándék, a szeretet nem egy "zárt áramkör", hanem az Egyházban állandóan megújuló, mindenki felé nyitott valóság a Szentlélekben. Valóban, csak a Szentlélek erejében valósulnak meg, élednek újjá Jézus szavai. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". A Szentlélek ereje nélkül szentmisénk csak emlékezés volna, a Szentlélek lehívásával azonban megtörténik a csoda: az átlényegülés és a valóságos Krisztus-jelenlét. Ugyanígy elhangzott: "Kereszteljétek meg őket". Pünkösdig, a Szentlélek nélkül mégsem kereszteltek, hisz így a víz csak a test lemosását szolgálta volna, de nem a lélek újjászületését.

Pünkösd ünnepén, az Egyház születése napján felragyog számunkra a dicsőséges Szentháromság végső, legnagyobb és legbensőbb titka, a végtelen isteni szeretet ajándéka. Pünkösdi, születésnapi ajándékként pedig épp ezt a legnagyobb ajándékot kapjuk mindnyájan, az Egyház élő tagjaiként, hisz "a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete" (Róm 5,5 ).




Buzdító üzenet, lelki táplálék minden napra


"A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."



Pünkösdi gondolatok


Május legnagyobb ünnepe, amely a néphagyományban és a vallási életben is fontos szerepet tölt be, pünkösd ünnepe. A tavasz legszebb hónapjában a természet duzzad az életerőtől, földünk, fáink virágba-zöldbe borulnak és zengik a megújult élet dicshimnuszát.

PüngösdPünkösd alkalmával lelki-szellemi és spirituális erőnket újítjuk meg, a természet és tűz ereje által. Felszabadítjuk lelkünket a lelki súlyoktól és helyreállítjuk a szellem–lélek–test harmóniáját. A Szentlélek eljövetelével felébred, minden elárasztja a világot, lelket ad a világnak és örömet az embernek. Erős akarattal sok mindent elérhet, le tud szokni szenvedélyekről, le tud győzni magában indulatokat, de egyre nem képes: nem tudja magát újjászülni. Csak Isten, aki teremtett minket, képes minket újjáteremteni. És éppen ez a pünkösd csodája! Akik betelnek a Szentlélekkel, azok kezdenek más nyelven szólni, más indulattal, érzéssel, cselekedettel, lelkülettel élni és járni az emberek között. Jézus lelkületével, Jézus cselekedeteivel.

Mert a pünkösd azt jelenti, hogy Jézus jön felénk lélekben, de valóságos szellemi kisugárzásban, és egyesül velünk, hatalmába kerít valami olyan erő, ami nem belőlünk való. Az Újszövetségben sok szó esik pünkösd jelentőségéről, a Szentlélek kiáradásáról. János evangéliumában lehet többek között olvasni arról, hogy kicsoda a Szentlélek. Pál apostol felsorolja a Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Ha mélyen elgondolkodunk a felsoroltak tartalmán, akkor döbbenünk rá igazán, mennyire híján vagyunk akár békességnek, örömnek, önuralomnak, szelídségnek. Nap mint nap tapasztaljuk a szeretet helyett a szeretetlenséget, a békesség helyett a békétlenséget, a jóság helyett az emberi gonoszságot.

S 2015 pünkösdjén is személyessé válhat az emberek életében a Szentlélek munkája, felfedezteti Isten cselekvésének az értelmét. Amire az ember a maga erejéből nem tud eljutni, azt a Szentlélek megcselekszi. Mint ahogyan kétezer évvel ezelőtt, úgy most is az emberek egységét, egymás megértését hozza közel. A jeruzsálemi sokaság csak akkor tudta egymást megérteni, amikor Isten Szentlelke bőségesen kiáradt rájuk. A mai életben is arra van szükség a széthúzó világ emberének, hogy megvalósuljon a pünkösdi csoda: egy akarat lenne emberek között, megszűnne a közönyösség, szeretetlenség, az engedetlenség sivár világát felváltaná a felelősséget vállaló élet. Mi itt, ezen a tájon külön ajándéknak mondhatjuk pünkösd ünnepét. A csíksomlyói búcsú országos és nemzetközi szinten egyre ismertebbé vált. A csíksomlyói búcsú a magyar és főleg az erdélyi, Kárpát-medencei, illetve a Moldvában élő magyaroknak legjelentősebb szellemi öröksége, vallási kulturális rendezvénye, ami több száz évre tekint vissza.

Csak észre kell vennünk a pünkösdi ünnep csodáit, csodálatos erejét, ami összeköti keresztény testvéreinket. Megszületik a nagy közösség, mely előtt lehull a válaszfal ember és ember között, felszabadulnak az évtizedes nyomasztó kínok, amikor tudjuk, hogy az anyaországi magyarokkal a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz újra Gyimesbükkig, az ezeréves határig jön. Magukkal hozzák Nyírő József földi maradványait az író akaratának eleget téve. Nehéz e sorokat írni, mikor visszagondolok a múltra, azokra, akik már nincsenek közöttünk. Őket annak idején megtanították hallgatni, ők most is hallgatnak! Szeretném, ha igaz lenne az, hogy a halottak mindent látnak, ami a volt környezetükben történik. Akkor biztos vagyok abban, hogy ha csak halkan is, de azt mondanák: „Igen – a falak talán egyszer csak egészen leomlanak!”. „Annyi öröm és annyi bánat között, / Nőttek Gyimes tájának hegyei, / Nem, mint szikla, bérc mely egyre kopik. / De minden csapástól megújultak, / úgy nőttek egyre magasabbra.”

Antal Erzsébet




Lesz még ünnep a világon


„Lesz még egyszer ünnep a világon!”
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad.
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog és szabad.
Most nem az, nem! Élvén is halottan,
Bűn fertőjében teng-leng itt a nép.
Az Istentől sújtva elhagyottan,
Mert elhagyta áldó Istenét.

Pattanjon fel sírok lomha zárja,
Ti próféták, ne aludjatok!
Míg hajnal jő a vak éjszakára,
Hadd harsogjon bátor ajkatok.
Száraz csontok szerteszét hevernek,
Álljatok meg e csontok felett,
Ha ti szóltok, mind életre kelnek.
S Lelket lelnek ők halál helyett.

Telve hittel s lélektől felkenve,
Keljetek fel, szent apostolok!
Ha megoldódik buzgalom tűz nyelve,
Millió szív, újra égni fog.
Égni forrón és lángolni hűen,
Uram, a Te szent oltáridért,
És nem csügged el kicsinyhitűen,
Ha kemény harc próbál és kísért.

Jöjj Magad, jöjj, s alkoss új világot,
Óh, te tövis-koronás Király!
Áldott a szív, sírjáiglan áldott.
Hol jó lelked hű szállást talál.
Te mosod meg tiszta hófehérre
Bűn szennyétől a szegény szívet.
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
S meggyógyítod, ki Hozzád siet.

Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg;
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke,
Síron innen és túl a síron.
Óh, ihless meg, szent idők emléke
S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.

Sántha Károly




A Szentlélek megújít és összetart


Pünkösd ünnepe egy nagy ígéret beteljesedése, amit Jézus az Utolsó vacsora termében is megígért tanítványainak: el fogja küldeni az Atyától a másik vigasztalót. Ugyanis az első Ő volt az emberiség életében, a második pedig a Szentlélek Úristen. Egy ilyen szentcsere történt, Jézus Krisztus megdicsőült emberségével visszatért az Atyához, s elküldte kettejük közös lelkét, a szeretetnek a lelkét, akit először húsvétvasárnapján az apostoloknak, később pedig a benne hívőknek osztott ki. Így azután az egész egyházat eltelítette a Szentlélek, és ez azóta is tart, hiszen a Szentlélek a megkeresztelt emberben is már lakást vesz, de még inkább a bérmálkozóban, aki számára a pünkösd személyessé válik.

A nagy ünnepek között ez az utolsó, de valójában nem különálló ünnep, hiszen húsvét beteljesítője. Amíg karácsony a szeretetünket igényli, húsvét a hitünket, a pünkösd a belső átalakulásunkat, belső megtérésünket, mert ekkor nyitja meg értelmünket és szívünket a Szentlélek Úristen.

Oda jön el, ahol várják és kérik Őt, ahol igent mondanak az Ő közeledésére. Ahogy Szűz Mária igent mondott, úgy kell nekünk is igent mondanunk, és ez az igent mondás egy egészen új világot teremt belénk, megtisztít bennünket az önzésünktől, képesek leszünk az áldozatszeretetre, és fölismerjük életünk értelmét, a végsőt, az Isten szeretetében való találkozást, s a földit, ami mindig magával kell hozza a megújulást. Mind az egyéni, mind a közösségi életben, az egyház életében, de most különösen időszerűvé válik a nemzet életében is. Hiszen el kell mondanunk, itt Pálosszentkúton, ahol az egyetlen magyar alapítású rend éli az életét, tartja fönn ezt a kegyhelyet, és ahogy Pázmány Péter megjövendölte: Magyarország, s benne a magyar egyház sorsa akkor virágzik, amikor a pálos rend is. Mert össze van kötve népünk életével a pálosoknak a rendje.

Mit hozhat egyéni, közösségi, egyházi és nemzeti életünkbe a Szentlélek Úristen? Hozza a bűnbocsánat örömét. Megbánt bűneink bocsánatot nyernek! És megújulásra képesít bennünket, amire nem mert gondolni az Ószövetség embere, hiszen így imádkozott a zsoltáros: „Uram, ha a vétkeket fölrovod, ki állhat meg előtted?” De a Szentlélek eljövetelét maga Jézus kötötte össze a bűnbocsánattal, rájuk lehelt az apostolokra, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket, s akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.”

Az igazi megújulás mindig is a lelki dolgokkal kezdődik. Közhelyszerű már, hogy a világ, benne hazánk erkölcsi válságban van. Amin sokat lehet lendíteni külső eszközökkel is: egy jobb gazdasággal, egy törvényesebb élettel. De ha nem követi, vagy nem előzi meg belső átalakulása az embereknek, akkor ez mindig csak fél siker. Mert ugyan a bűnt lehet üldözni, de mindig lesznek bűnözők, ha azonban ezt megelőzi egy belső megtérési átalakulás, akkor az emberek az erényes és igaz életre törekszenek.

Föltárja az igazságot a Szentlélek Úristen. Ezt maga Jézus ígérte: „Elvezet benneteket a teljes igazságra.” Krisztus igazsága fölfénylik a maga mélységében, amit akkor még nem értettek sokszor. Jézus maga mondta: „Sok mondanivalóm volna, de nincs hozzá elég erőtök, hogy azt megértsétek. De ha majd eljön az igazság lelke, és megtanít benneteket, akkor majd fölfedezitek.” Ez a nagy igazság maga Jézus Krisztus. Ehhez már kegyelemre van szükség. A földi igazságot se találja meg könnyen az ember, még inkább az igazságosságot.

A napokban fogunk emlékezni a kilencvenöt évvel ezelőtti magyar tragédiára, a trianoni békediktátumra, ahol nem az igazság, hanem az erő győzött. Ahogy Blaise Pascal vallásfilozófus mondta egy alkalommal, illik erre az eseményre is: „Miután az emberek nem tudták az igazságot győztessé tenni, a győztest tették igazzá.” És ennek az igazságtalanságnak egy nép lett az áldozata. Ha azok az emberek (a győztes nagyhatalmak vezető politikusai) hívták volna a Szentlelket, nem következett volna be ez a világméretű igazságtalanság. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a magyar nép nagy ellensége, Georges Clemenceau (miniszterelnök) megkereszteletlen ember volt. Tehát abban a Franciaországban, ahol az egyházat úgy tekintették, mint az anyaszentegyház legősibb leánya, voltak akkor olyan emberek, akik megkereszteletlenek voltak, s föltört bennük a pogányság, a bosszú és a düh.

A Szentlélek megtermi a maga gyümölcseit. Miután Ő maga lélek, szentlelkes gyümölcsöket ad. Olvassuk el Szent Pál apostolnak a galatákhoz írott levelét, melyben leírja, hogy a türelem, az öröm, az önmegtagadás, az önfegyelem, s mindennek betetőzéseként a szeretet, a Szentléleknek a gyümölcse. Ez igazi ajándék, ami maradandó, és átível az üdvösségbe is. Ha a megkeresztelt ember könnyebben tudja megvalósítani ezeket a lelki erényeket, ajándékokat, már az is nagy jutalom számára a Szentlékektől.

A Szentlélek erőd ad ahhoz, hogy küldetésünkhöz, hivatásunkhoz hűségesek legyünk, mi több, azt örömmel végezzük, azaz: hivatásosan. Hiszen mindenben el tudunk fáradni, fásulni, közömbössé leszünk sok minden iránt, az élet számtalan csalódásai között, s ekkor a Szentlélek jön, megújít bennünket, hogy élethivatásunk, munkánk ne kínzó rabszolgasors legyen, hanem lássuk meg abban, még a legegyszerűbb munkának a végzésében is, az élet szépségét, örömét, értelmét, s ami szebbé tudja tenni a világot. Egy utcaseprő mondta egyszer: „Az én munkámmal szebb lesz a föld.” Pedig mennyire lenézzük, lebecsüljük őket, az utcaseprőket… De mégis általuk szebb lesz a föld. Mint minden munkával, amit hivatásosan végzünk, az Isten világa szebbé válik.

Aztán adja a meggyőződésnek az örömét a Szentlélek Úristen. Annak a meggyőződésnek, hogy szüksége van ránk Istennek, szüksége van ránk embertársainknak. Van-e kínzóbb tudat annál, mint amikor az ember azt érzi, rá nincs szükség? Hány ember, aki élete virágkorában, delén, sokszor olyan fontos ember volt, megöregedve ettől szenved legjobban, hogy rá már nincs többé szükség. A Szentlélek megtanítja őt arra, hogy akkor is szükség van rá, ha már kézzelfogható hasznot nem is hajt a társadalomnak, de szükség van rá, mert imádságait, szenvedéseit fölajánlhatja másokért, és ennek a lelki áldozatnak legalább olyan haszna van, mint hogyha valaki valamilyen látható munkával segíti elő embertársainak az életét.

A Szentlélek az összetartozást is erősíti az emberi közösségekben. Az én nevem pünkösdkor mindig azt juttatja eszembe, hogy Bábelben összekavarodott az emberek nyelve, csak az vigasztal, hogy a 87. zsoltárban benne van: Isten Bábelt is a maga népe közé sorolja. De ez a szétszóratás pünkösdben egységgé vált. A világ minden részéről odasereglő népek megértették egymást. Tizenhét nyelv van ott felsorolva, és ebből is kitetszik, hogy az egyház először nem helyi közösségekből állt, hanem kezdettől fogva világegyház volt. Egyetemes egyház, a maga katolicitásában. Egyszerre egész volt. Mert ott a világ minden tájáról összesereglett emberek mindegyike saját nyelvén dicsérte Istent, melyet csodálatosképp a többi ember is megértett, s látták, hogy az Isten dicsősége és szeretet járja át őket. És ez az összetartozás-tudat, az apostolokat is átváltoztatta. Előtte azt kérdezték Jézustól: Ki a nagyobb köztünk? Ki lesz majd a jobbodon, meg a balodon?… Utána erről elfeledkeztek, s azt mondták: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző módon éljünk?

A Szentlélek össze tudja tartani a családokat, a bérmálás szentségében is ebben segít bennünket. Az idősebbek valószínűleg még emlékeznek Rajz Mihály atyára. Én személyesen is jól ismertem, kiváló lelki író volt, Párbeszédben az Úrral című könyvét nem lehet nagy átélés nélkül olvasni. Ő mondta egyszer: meggyőződése, hogy a családok – többek között – azért bomlanak fel, mert a házastársak nincsenek megbérmálva. Ugyanis a keresztségben, miután még gyermekként részesülünk benne, nincs meg az öntudatosság, a bérmálásban viszont, ha azt már a nagykorúság szentségének vesszük, abban benne van az elköteleződés Krisztus mellett, azon értékek mellett, melyeket Ő hozott. S ha valaki felnőttkorban bérmálkozik, akkor az még a családja életére is kivetül. Az egyház közösségét is a Szentlélek tartja össze. Hogyha mindig hívjuk és várjuk Őt, mert különben az egyház darabokra hullna a Szentlélek nélkül.

Egy alkalommal egy francia történésztől megkérdezték: Mióta van válságban az egyház? Pünkösd keddjétől – válaszolta. Mert az emberekben föltört sokszor az önzés, de ezt mindig fölül tudta múlni az újra meg újra feltörő Szentlélek. S amikor meghúzták a lélekharangot az egyház fölött, akkor támadt föl.

Most is sokszor hallani, hogy egyházunk milyen válságban van. Való igaz, nagy bűnök is vannak. De vannak nagy erények is, melyekre a világ nem figyel oda. S ez az egyház túléli azokat, akik kárörvendően sok rosszat fognak rá. Mindnek úgy kell meghalni, mint a hitehagyott (aposztata) Julián császárnak, akinek ezek voltak utolsó szavai: „Győztél, Galileai!” (Galileai itt Jézust jelent.) Mindegyiket túl fogja élni ez az egyház, nem kell meghúzni fölötte a lélekharangot. És a Szentlélek Úristen a mi nemzetünket is meg tudja újítani. Mert szükség van rá.

Volt egy kalocsai érsek, Várday István, Mátyás király korában állt a Főegyházmegye élén, amikor eléggé reneszánsz módon éltek maguk a főpapok is, de időnként belőlük is föltört az Isten iránti nagy szeretet. Történt, hogy egy alkalommal Várday érsek bement a templomba, s látta, hogy nem ég az örökmécses. Akkortájt még olaj táplálta a mécsesek lángját, amit újra meg újra utána kellett tölteni. Külön buzgóságot igényelt a papoktól, hogy folyamatosan figyeljék: ég-e a mécses. Az érsek megszidta a papot, azt mondta neki: „Az örökmécsesnek mindig égni kell! Mert nagy kegyelem származik belőle.” Nem abból, hogy örökké öntögetik bele az olajat, hanem abból az áhítatból, abból a készségből, abból az imádságos lelkületből, hogy hiszünk abban, hogy itt az Úr, és elküldte szent Lelkét.

Ugyanígy vagyunk mi is. Mindig föl tudunk újra meg újra nemzetünkben is támadni. Hiszen pontosan ez a rend a bizonyíték rá, hogy a tatárjárás tájékán, amikor az országot talán felerészben kipusztították, s az Alföld és a Dunántúl szinte lakatlanná vált, akkor Boldog Özséb remete összeszedte a remetetársakat, mert valamit kell kezdeni ezzel a néppel. Ezt sugallta látomása, amikor látta a lángokat, amint összeolvadtak egy nagy lángfolyamba, és akkor jött rá, hogy nekik is azt kell tenniük. Az emberi lelkek összeadódnak a Szentlélek által, és megújítják ezt a nemzetet.

Talán Mécs László papköltő írja egyik versében erre az eseményre utalva: „Kicsinyke lángok, ha összefognátok, lángba borítanátok a világot.”

A Szentlélek Úristen a mi népünket is meg tudja újítani. Csak hívjuk, várjuk, mi, keresztények: katolikusok, reformátusok, evangélikusok… Mi, keresztények, akik hiszünk a Szentlélek istenségében, és a Szentlélek átalakító erejében.

A a pünkösd vigiliáján mi is hívjuk és várjuk Őt. Jöjjön el életünkre, jöjjön el közösségeinkre, s a mi életünket most már ne lelketlenül, hanem a Lélek erejében éljük. Lelki emberekké váljunk! Hiszen ez ad igazi értelmet és boldogságot életünknek.

Pünkösd lesz! Fölszólítás, hívás és kérés arra, hogy a Lélek szerint éljünk.

Ámen




PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS


Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

Dzsida Jenő, 1924




Megújult a Református Templom

2012. november 11-én, vasárnap 16:00 órakor adtunk hálát Istenünknek a megújult templomunkért, az új orgonáért és székely-kapuért.
A templom felújítása során a következő munkálatok valósultak meg:

• az alap megerősítése;
• a falszerkezet vonóvasakkal történő megerősítése;
• a fal vizesedésének megállítása és megelőzése korszerű technológiával;
• falszigetelés;
• a teljes templomhomlokzat felújítása speciális falszárító vakolattal és festéssel;
• a templomtorony ablakainak cseréje zsalus kialakítású faszerkezetű nyílászárókra.

Megköszönjük a község lakosainak a külön adományokat, és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Hivatalnak, a Buda környéki Székelykör elnökének!

Áldás a belépőnek, béke a kimenőnek!


az etyeki református presbitérium







Bogárdi Szabó István a zsinat új lelkészi elnöke


Bogárdi Szabó Istvánt választották a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének. A világi elnök Huszár Pál lett.

A zsinati ülésen a szavazás előtt Csomós József tiszáninneni, valamint Steinbach József dunántúli püspök nem vállalta a jelölést, így a zsinat lelkészi elnöki posztjáért Fekete Károly tiszántúli és Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök indult.
Az érvényes választáshoz a választásra jogosultak több mint felének szavazata volt szükséges. A száztagú zsinat kilencvenkilenc képviselője adott le érvényes szavazatot a zsinat lelkészi elnökének választásán: Bogárdi Szabó István 55, míg Fekete Károly 44 szavazatot kapott.

A zsinat lelkészi alelnökének Fekete Károly tiszántúli püspököt választották meg.

A világi elnöki tisztségre Tőkéczki László nem vállalta a jelölést, ezért a zsinati tagok Ábrám Tiborra, valamint Huszár Pálra adhatták le voksukat. Ábrám Tibor 35, Huszár Pál 65 szavazatot kapott, így Huszár Pál lett a zsinat világi elnöke.

A zsinat világi alelnöke Ábrám Tibor lett.

Bogárdi Szabó István életrajza:

Szabó István 1956. december 14-én született Sárbogárdon. Szülei lelkipásztorként szolgáltak a Fejér megyei településen, hét gyereket neveltek. Szabó István nős, három gyermek édesapja. Debrecenben érettségizett, majd Budapesten végezte a teológiát. Az egyetemi évek után Sáregresen szolgált segédlelkészként, majd Józsefvárosban beosztott lelkészként. 1985-től a Budapest-Külső-Üllői úti Missziói Egyházközségben a szinte teljesen megszűnt gyülekezet újjászervezése volt a feladata.1989-ben templomot és lelkészlakást építettek a gyülekezettel, amely öt évvel később anyaegyházközséggé vált. 1997-től a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora. A Dunamelléki Református Egyházkerület 2003-ban, 2009-ben is püspökévé választotta.
Tanulmányai: 1982/83-ban Chicagóban tanult ösztöndíjasként. 1994-ben doktori vizsgát tett, értekezésében az 1989 előtti egyházvezetőség teológiai megnyilatkozásait tette a kálvini teológia mérlegére. 1998-tól a Pápai Református Teológián dogmatikát tanít. 1999-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.
Egyéb megbízatások:1991 óta a Budapest-Déli Református Egyházmegye tanácsosa, 1992-től kerületi tanulmányi bizottsági tag, ebben a ciklusban zsinati pótképviselő. Társadalmi munkában tagja a XX. Század Intézet (Terror Háza Múzeum) Közalapítvány felügyelő bizottságának és a Károli Gáspár Díj szakbizottságának.
Több könyve, számos írása, cikke, tanulmánya jelent meg.